Az édesapám emlékére

Az édesanyámmal nekem mindig is egy nagyon különleges kapcsolatom volt. Nem csak szülőként állt mellettem az évek során, hanem számtalan helyzetben barátként álltunk egymás mellett. Én tudom, hogy rendkívül szerencsés vagyok, hogy egy ilyen nő az édesanyám, mint ahogy azt is tudom, hogy ha nem ő lett volna mellettem, és nem mutatott volna ilyen pozitív és gyönyörű példát számomra, biztosan nem lettem volna az az ember, aki ma vagyok.

Az édesapám sajnos pár éve itt hagyott bennünket. Ez egy nagyon nehéz téma a család életében, de édesanyám ebben is igyekszik a legerősebb módon és a legszebb eszközökkel példát mutatni számunkra. Nagyon szépen és alázatosan emlékszik meg mindig apukámról, és valamelyik nap mondta, hogy szeretne valami olyan jelképet a lakásba, amiről apukám jut eszébe, amivel egy kicsit érezheti a jelenlétét, és támogatását.

Én pedig ki is találtam, hogy mi lehetne az. Mivel a kedvenc virágjuk a levendula volt, és mindig ezt kapta apukámtól, mert imádta a színét és az illatát is, ezért arra gondoltam, hogy mindenképp valamilyen levendulás dologra kell, hogy essen a választás. Meg is találtam egy vászonkép formájában. Meg is rendeltem, mert biztos vagyok benne, hogy egyrészt azt gondolom, hogy tökéletes éke lenne a háznak, másrészt pedig még tökéletesebb emléke édesapámnak. Gyönyörűek a színei, gyönyörű a kompozíció, és biztos vagyok benne, hogy anyukámnak is nagyon fog tetszeni. Már azt hiszem tudom is, hogy hova fogja tenni. Oda, ahol régen mindig együtt itták a kávét, vagy este a vörösbort. Azt gondolom méltó dísze lenne ez a gyönyörű kép ennek a gyönyörű helynek.

By | 2020-12-01T17:20:41+00:00 november 12th, 2020|Cikk|0 Comments